A „Bökényi Megállapodás” aláíróinak a Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlésén megtárgyalt véleménye

az Országos Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv 8. fejezetéről

A vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés folyamatban lévő munkáinak eddigi eredményeit a munkák országos irányítását végző VKKI társadalmi vitára bocsátotta. A Magyar Hidrológiai Társaság a XXVII. Országos Vándorgyűlésén kiemelt témaként tárgyalta a vízgyűjtő-gazdálkodási tervezést. Ennek keretében a beküldött dolgozatok és az elhangzó előadások alapján külön szekcióülés résztvevői foglalkoztak a tervezés módszertani kérdéseivel, a tervezési munka eredményeivel és tapasztalataival, valamint egy plenáris ülés résztvevői vitatták meg a vízgyűjtő-gazdálkodási tervekről beérkezett véleményeket. Az előkészítés során több alkalommal felkértük a Hidrológiai Társaság szakosztályait és területi szervezeteit és a „Bökényi Megállapodás” aláíróit (Magyar Víziközmű Szövetség, Magyar Mérnöki Kamara, Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetsége és Víz Világ Partnerség – Magyarország), hogy a vízgyűjtő-gazdálkodási tervezéssel kapcsolatban a lehető legszélesebb körből kapott, országos jelentőségű észrevételeket tárjuk az Országos Vándorgyűlés elé. Kértük a partnereket arra is, hogy a részletes téma-orientált, illetve területi egységekre vonatkozó észrevételeiket közvetlenül küldjék meg az illetékes tervező-csoportoknak.  A Vándorgyűlésre készített dokumentumban az országos jelentőségű, általános véleményeket foglaltuk össze és ezekben törekszünk a „Bökényi Megállapodás” aláíróival közös állásfoglalás kialakítására.

A „Bökényi Megállapodás” aláíróinak – az előzetes vélemények alapján kialakított - közös állásfoglalása

1) A nyilvánosságra hozott dokumentumból megállapítható az, hogy a tervezők alapos és nagy munkát végeztek, ugyanakkor több kérdésben az információ hiányból és egyoldalú tájékoztatásból eredően nem kellően megalapozott intézkedési javaslatokat tettek. Ezért:

A) Javasoljuk, hogy az intézkedések indoklásában arányosan jelenjenek meg a vizeket érő különböző terhelések (mezőgazdaság, település, ipar stb.).  

 B) Javasoljuk, hogy a végleges változat kidolgozása során a társadalom széleskörű bevonása mellett fordítsanak nagyobb figyelmet a szakmai konzultációkra. Ezzel elkerülhetők a pontatlan megfogalmazások, az egyoldalú szemlélet érvényesülése és a nem reális intézkedési javaslatok.

C) A jelenlegi állapotot bemutató fejezetekben néhány esetben a vízgyűjtő területeken a kiemelt vízfolyások és állóvizek tekintetében adathiány van. Nehezíti az eddig nyilvánosságra hozott eredmények értékelését az, hogy sok adat és információ hiányzik, vagy nem szerezték be. Ezért az élővizek viszonylag nagy százalékánál az ökológiai és kémiai vízminőségre nem tervezhetők meg pontosan a jó állapot eléréséhez szükséges intézkedések.

2) A tervezett intézkedések jelentős részét csak víztesthez kötve, illetve a nagyobb tervezési egységek szintjén (beleértve az egész Duna vízgyűjtőt is), a vízgyűjtőn kialakuló folyamatok figyelembevételével lehetne véleményezni. A 42 tervezési egység nyilvánosságra hozott tervei ehhez némi alapot adnak, de a négy részvízgyűjtő terve és az országos terv hiányában sok intézkedés nem véleményezhető, mert az intézkedések hatásait a nagyobb vízgyűjtő egységek szintjén az eddig nyilvánosságra hozott dokumentumok nem tartalmazzák. A vízgyűjtő szemlélet alkalmazása a különböző szintekre készült tervek áttekintését igényli, ezt viszont a 42-szer ismétlődő részek miatt nagyon nehéz megtenni.

3) A jelentés nem foglalkozik azzal, hogyan biztosították a tervezők a tervezett intézkedések összehangolását a Duna, a Tisza és a kisebb, határokon átfolyó folyók, a határokon átnyúló állóvizek és felszín alatti vízterek jó állapotának biztosításához a vízgyűjtőkön osztozó többi ország által készített vízgyűjtő-gazdálkodási tervekben tervezett intézkedésekkel.

4) A „Magyarország vízgyűjtő-gazdálkodási terve - Az országos terv háttéranyaga” című jelentés 3.3.1.1 fejezetében, a 25. oldal lábjegyzetének fontos megállapítása, hogy „a Duna vízgyűjtő tápanyag mérlegével foglalkozó kutatások szerint az ország síkvidéki jellege miatt vizeink nitrogén és foszfor terhelésének csekély hányada éri el a Duna-Deltát és a Fekete-tengert (a hazai „visszatartás”  foszforra 80 %, nitrogénre 60 % körüli), és valójában a visszatartás csak a Dunában és a nagy folyókban kicsi”.

A)    Javasoljuk, hogy a végleges tervben jelenjen meg, hogy a tápanyag-tartalom csökkentésére vonatkozó intézkedések tervezése során ezt a tényt hogyan kezelték, milyen intézkedéseket alkalmaztak, illetve ezeknek milyen költségvonzatai lesznek.

5) A nyilvánosságra került intézkedési program javaslat az egyes intézkedéseket a fizetőképesség szempontjából vizsgálja. A tervekben az enyhébb célkitűzések vizsgálatakor az elérhető környezeti haszonnal összehasonlítva is be kell mutatni, hogy a költségek nem aránytalanul nagyok.

A) A finanszírozásra tett javaslatokból nem látszik, hogy a forrásgazdákkal és azok szakértőivel történtek-e egyeztetések. Javasoljuk, hogy a tervezés további fázisaiban a forrásgazdákkal történő egyeztetésre nagy hangsúlyt helyezzenek. A VGT-ben olyan intézkedéseket kell tervezni, amelyek esélyt adnak a vizek jó állapotának elérésére. Ha azonban ezek alapvető egyéb érdekeket érintenek, vagy aránytalanul nagy terhet rónak a társadalomra, megvalósításuk nem várható el.

B) A tervben be kell mutatni a költség-visszatérülés elvét érvényesítő hazai vízárpolitika tartalmát, a szükséges lépéseket. A VKI azt mondja, hogy a vízi szolgáltatások haszonélvezőinek lehetőleg teljes- vagy minél nagyobb mértékben vállalniuk kell a szolgáltatás teljes költségeit, azaz a közvetlen költségeket (beruházás és működtetés költsége), valamint a környezeti és készlet-költségeket is. Szociális és/vagy regionális fejlesztési indokok alapján lehet szó arról, hogy csak a „teljes költség” egy részét térítik vissza a felhasználók. Ez nagyon fontos téma a mezőgazdaság szempontjából, mert vigyázni kell, nehogy azt vállalja fel Magyarország, hogy pl. az öntözés vagy belvízgazdálkodás teljes költségeit a gazdálkodóknak kell fedezniük.

6) A végleges tervben jelenjen meg, hogy a tervezett intézkedések hatására milyen állapotba kerülnek a vizek, illetve hogy az ismertetett nagyszámú intézkedés közül melyik intézkedéseket és milyen mértékben kell alkalmazni ahhoz, hogy a vizek a VKI-ben előírt jó állapotba kerüljenek, valamint az is, hogy mi történik azokban az esetekben, amikor egy intézkedés nem váltja be a hozzá fűzött reményeket.

7) A végleges tervben jelenjen meg, hogyan vették figyelembe a Közös Mezőgazdasági Politikán kívül az EU különböző politikáit, illetve az azok érvényesítésére kidolgozott dokumentumokat (közlekedési politika, energia- és újrahasznosítható energia politika, szárazság és aszály munkaprogram stb.).

8) A tervezett intézkedéseket csak a vízgyűjtő-gazdálkodási terv többi fejezetének és a különböző tervezési szintekre készített terveknek az ismeretében lehet véleményezni. A legtöbb intézkedést ugyanis csak nagyobb vízgyűjtő-részeken, vagy az egész vízgyűjtőn kialakuló folyamatok és hatások figyelembe vételével lehet megtervezni. Az eddig nyilvánosságra hozott terv-részletekből a vízgyűjtő szintű tervezés módszerei és alkalmazásuk eredményei még nem láthatók.

9) A végleges terv mutassa be azokat az elemzéseket (teszteket), amelyeket az erősen módosítottá nyilvánításhoz, a határidő meghosszabbításához, az enyhébb környezeti célkitűzések választásához, és az új infrastrukturális fejlesztések megvalósíthatóságának vizsgálatához kell elvégezni a VKI előírásai szerint. 

10) A VKI szerint a vízgyűjtő-gazdálkodási tervek készítéséért és végrehajtásáért a tagállamok a felelősek. Ennek abban kell megnyilvánulnia, hogy a terv készítését a KvVM koordinálja és annak minisztere hagyja jóvá, de a terv a vizekkel kapcsolatban hatáskörrel rendelkező minden intézmény közreműködésével készül. Az eddig nyilvánosságra hozott dokumentumokra adott észrevételekből megállapítható, hogy a tervezésbe a hatáskörrel rendelkező intézményeket eddig nem, vagy nem megfelelően vonták be. Jó lenne, ha már a tervek nyilvánosságra hozatala előtt bevonnák őket. Javasoljuk továbbá, hogy a tervezés további fázisaiban ezeket az intézményeket hatékonyan, a szerkesztés szintjén vonják be.

11) Az eddig nyilvánosságra hozott terv-részekből nem állapítható meg az, hogyan fog történni a tervek társadalmi egyeztetése, a különböző szinteken végzett tervezés összehangolása és a tervek jóváhagyása, valamint az sem, hogy a számos észrevétel feldolgozása és azok elfogadása, vagy elvetése miként történik majd, mik kerülnek pl. a Vízgazdálkodási Tanácsok (VT-k) elé, mit véleményezhetnek, ki dönt arról, hogy a VT-k észrevételei közül mi kerül be a tervekbe.

12) Az eddig nyilvánosságra hozott dokumentumok társadalmi vitája az előbbi megállapítások következtében nem tekinthető a vízgyűjtő-gazdálkodási terv társadalmi vitájára vonatkozó kötelezettség maradéktalan végrehajtásának. A teljes tervdokumentációk társadalmi vitáját is biztosítani kell.

13) Megfontolandó, hogy az Országos Vízgazdálkodási Tanács, mint javaslattevő, a kormányzati képviselők számát tekintve túlsúlyos, amiből az is következik, hogy a jól-rosszul kidolgozott terveket a Tanács a társadalom képviselőinek véleménye ellenére támogathatónak ítélheti.

14) A terveket a meglévő törekvések ellenére nagyon sokan nem ismerik. Rövidebb, átláthatóbb, de gyakoribb tájékoztatókra, ismertetőkre lenne szükség. Ha el is jut minden érdekelthez, megriadnak a terjedelmes anyagoktól, amelyek tanulmányozására sokszor nincs idő és kapacitás.

Az MHT XXVII. Országos Vándorgyűlésén kialakított további ajánlások

(A kiegészítő ajánlásokat a „Bökényi Megállapodás” aláírói is elfogadták, így a 20 ajánlás együttesen képezi az MHT XXVII. Országos Vándorgyűlésen elfogadott véleményt.)

15] Pontosan értelmezni kell a vízgazdálkodási és a vízgyűjtő gazdálkodási tervezés fogalomrendszerét és alapkoncepcióját. A Magyar Hidrológiai Társaság, a Magyar Mérnöki Kamara, a GWP Magyarország, a Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetsége és a Magyar Víziközmű Szövetség lehetőségeit felhasználva széles körben terjeszteni kell ezeket.

16] Az eddig nyilvánosságra hozott tervrészek az intézkedéseknek a vizek állapotára gyakorolt hatásaira vonatkozóan csak minőségi megállapításokat tartalmaznak, törekedni kell mennyiségi megállapításokra is, különösen a 2015-ig javasolt intézkedések esetében. Keresni kell a választ arra a kérdésre is, hogy az intézkedésekkel nem kívánunk-e többet elérni, mint ami az előírás. Ehhez az Ökológiai Minősítési Tényezőkre van szükség.

17] Kivételes környezeti célkitűzések választása esetén a VKI-ben előírt, az erősen módosított állapotra, az időbeni mentességekre és az enyhébb célkitűzésekre valamint az új fejlesztésekre vonatkozó teszteket akkor mindenképpen el kell végezni, ha a társadalom részvételi folyamat során felmerülő konfliktusok kezelésében erre szükség van.

18] Az integrálás egyik legfontosabb alapfeltétele a vízhasználatok által okozott hidromorfológiai változások kezelése. Ezért ki kell dolgozni a vízhasználatok igényeinek kielégítését szolgáló vízgazdálkodási tervezés új módszertanát, különös tekintettel a VKI-nek megfelelő hidromorfológiai állapot követelményeire.

19] Nagyon gondosan kell megtervezni az új monitoring rendszerét. Annyi megfigyelést kell végezni, amennyi a vízgyűjtő-gazdálkodási tervezéshez szükséges a mai ismereteink szerint.

20] Szükség van a minisztériumok irányítása alá tartozó területeken a szakmai stratégiák meglétére és összehangolására. Ez a VKI végrehajtásának is alapvető feltétele, különös tekintettel az EU elnökségre való felkészülésre.