Márványtábla emlékeztet Bogdánfy Ödönre Emléktáblát avattunk az MHT alapító titkárának, egykori elnökének

A Magyar Hidrológiai Társaság központi centenáriumi megemlékezéseinek sorában az egyik utolsó esemény volt a MHT jogelődje, a Magyarhoni Földtani Társaság Hidrológiai Szakosztálya alapító titkárának és második elnökének, Bogdánfy Ödönnek emléktábla avatása. Az 1944-ben elhunyt neves hidrológus sírja egykor a Farkasréti temetőben volt, de elődeink nem voltak elég óvatosak, s a sírt a temető az 1960-as években felszámolta… Így a megemlékezésre a Bogdánfy út sarkán levő ELTE sportpálya kőkerítésén elhelyezett emléktábla felavatása adott módot.

A 20. század első évtizedeinek kimagasló képességű szakembere a Kvassay vezette kultúrmérnöki szolgálatnál kezdte pályafutását, ám csakhamar, 1893-ban a Vízrajzi Osztály munkatársa lett. Nyughatatlan alkotó szelleme az akkori vízmérnöki tudományok majd minden területén maradandót alkotott. Foglalkozott a kísérleti hidraulikával, a hazai öntözések kérdésével, a vízrajzi méréseken alapuló árvízi előrejelzések módszertanával, a hazai vízerőkészletek felmérésével és hasznosításának vizsgálatával. Ő szerkesztette az első korszerű csapadéktérképet és szorgalmazta, hogy a hidrológiai észlelések terjedjenek ki a talajnedvesség rendszeres mérésére is. Nem volt véletlen, hogy 1901-ben a Műegyetemen a hidrológia tárgy magántanára lett, s 1902-ben megjelent „Hidrológia” c. könyve a Magyar Mérnök és Építész Egylet aranyérmét nyerte el.

Kvassay Jenő a tehetséges mérnököt megbízta a vízügyi szolgálat szaklapjának, a Vízügyi Közleményeknek szerkesztői feladatával. E minőségében az akkor legkorszerűbbnek számító francia vízépítészet tudományos szaklapjának, az „Annales des Ponts et Chaussées”-nek majd egy évszázadnyi anyagából kiválasztotta a hazai szempontból legérdekesebb tanulmányokat, cikkeket, s azokat lefordítva a tartalmi kivonatokat megjelentette a Vízügyi Közlemények hasábjain. Páratlan szerkesztői teljesítmény, amelyből a hazai mérnökök igen sokat tanulhattak. Ez az akkori viszonyok között egyfajta szakmai továbbképzést jelentett számukra. A Vízügyi Közleményeket 1915-ig szerkesztette, a következő évben kinevezték a budapesti kultúrmérnöki hivatal vezetőjének. Ez a hivatal a területi szervezetek sorában „primus inter pares” szerepet játszott, Kvassay saját utódját látta a nála 13 évvel fiatalabb Bogdánfyban.

Bogdánfy vezető szerepet vitt a mérnökegyletben, tagja volt a Magyar Földrajzi Társaságnak, és ugyancsak részt vett a Magyarhoni Földtani Társulat munkájában is. Amikor ez utóbbiban tudós társai kezdeményezték a vízzel foglalkozó legkülönfélébb szakemberek tömörítését, s megalakították a Hidrológiai Szakosztályt, akkor ennek elnökévé – Bogdánfy régi szaktársát, Kovács-Sebestény Aladár műegyetemi professzort választották meg, a szakosztályi titkári feladatokat pedig Bogdánfyra bízták. Ő volt az, aki kidolgozta a szakosztály programját, amely mindmáig alapját képezi a MHT célkitűzéseinek. Ahogy Erdélyi Mihály megfogalmazta a mérnök születésének 100. évfordulójára megjelent cikkében: „Bogdánfy gondolatkörének örökké ható lényege az, hogy a hidrológiát sok tudományágat összefogó tudománycsoportnak, mintegy szintézisnek tekinti. Az egyes ágazatok művelőinek tehát egymással szoros kapcsolatban kell munkálkodniok az emberi élet jobbá tételéért. Ez a cél pedig csakis olyan tudományos egyesületben érhető el, amely sok szakma művelőit fogja össze. A mi esetünkben ez az összetartó erő jórészt maga a víz, az az anyag, amely az élet legfontosabb tényezője mind a múltban, mind a jelenben, mind pedig a jövőben!”

1918-ban Kvassay nyugalomba vonult, s helyére Bogdánfy Ödönt nevezték ki a Földmívelésügyi Minisztérium vízügyi műszaki szolgálatának élére. Bogdánfy a forradalmak, ill. a Tanácsköztársaság idején is szolgálati helyén maradt helyettes államtitkári rangban. A Tanácsköztársaság bukása után ezt nem bocsátották meg neki, eltávolították a szakmai-tudományos szervezetekből, s 57 éves korában nyugdíjazták. Szomorú, hogy ezt követően visszavonult a szakmai közélettől, igaz, 1925-ben megjelent még egy könyve Debrecenben (Az Alföld hidrológiája. Vízi munkálatok az Alföldön), s a továbbiakban számos ismeretterjesztő cikket írt a különböző lapokba, ám a vízügyi szakirodalmat már nem művelte. Igazi rehabilitációjára 1944-ben, halálát követően került sor, amikor a szakosztály elnöke, Vitális Sándor meleg szavakkal emlékezett meg egykori elnökükről, s érdemeit a jegyzőkönyvben is megörökítették.

Az emléktábla avatására népes közönség előtt 2017. szeptember 5-én került sor. Dr. Szlávik Lajos, a MHT elnöke röviden szólt a centenáriumát ünneplő Magyar Hidrológiai Társaságról, méltatva Bogdánfynak a megalakulás körül szerzett érdemeit. Ezt követően Újbuda kerület képviselő testületének nevében Csernus László frakcióvezető kifejezte örömét, hogy a kerület egy újabb emlékkel gazdagodott, s Bogdánfy személyében egy természettudós vízmérnök, az ugyancsak a kerületben működő Műegyetem valamikori rendkívüli tanára kapott táblát. A köszöntések sorát dr. Baksa Csaba a Magyarhoni Földtani Társulat elnöke folytatta, aki kiemelte a hazai természettudományok fejlesztése terén az 1848-ban alakított Társulat érdemeit, amely Társulat a későbbiekben a hidrológusoknak is működési kereteket biztosított. Dr. Dunkel Zoltán, a Magyar Meteorológiai Társaság elnöke megemlékezett Bogdánfy meteorológiai működéséről, az Anderkó-Bogdánfy-féle ombrográf csapadékmérő műszerről, valamint arról, hogy Bogdánfynak a csapadéktérképezés terén mindmáig elévülhetetlen érdemei vannak. A megemlékezések sorát Fejér László, a MHT Vízügyi történeti bizottságának elnöke zárta, aki Bogdánfy pályafutásának rövid keresztmetszetét, valamint a Hidrológiai Szakosztállyal való kapcsolatát méltatta. A köszöntések és az előadás után került sor az emléktábla megkoszorúzására: a MHT nevében dr. Szlávik Lajos és Fejér László, a Magyarhoni Földtani Társulat nevében dr. Baksa Csaba és Cserny Tibor, Újbuda Önkormányzatának nevében Csernus László, a Magyar Mérnöki Kamara nevében Kassai Ferenc és Dénes Miklós, a MMK Vízgazdálkodási és Vízépítési Tagozatának nevében Reich Gyula és Baross Károly helyeztek el koszorút. Az ünnepség dr. Szlávik Lajos elnök záró mondataival ért véget.

Fejér László