Árvízi veszélyeztetettség Magyarországon

Dr. Nagy László
BME Geotechnikai Tanszék

Egy ország árvízi veszélyeztetettségét sok mérőszámmal tudjuk bemutatni. Ilyenek a gátak hossza, a mentesített ártér területe és az ország területéhez viszonyított aránya, az ártéren élők száma és azok aránya az ország lakosaihoz, a védett gazdasági érték és aránya a nemzeti vagyonhoz, az egyszeri elöntéssel járó kár és annak aránya a GDP-hez, a kockázat nagysága és annak aránya más veszélyforrások kockázatához, a humán veszélyeztetettség, stb. Ezek az adatok viszonylag jól meghatározottak Magyarországra. A fenti adatok közül jelen közlemény a gátak hosszával foglalkozik.

Magyarország legnagyobb természeti veszélyforrása az árvíz. Ez az állítás igaz, ha a károkat vesszük viszonyítási alapként és igaz akkor is, ha a védekezési vagy helyreállítási költségeket. Az árvízi veszélyeztetettség megfogalmazásánál Magyarországon többször szerepelt az a definíció, hogy hazánk árvízi veszélyeztetettsége semmilyen más Európai országhoz nem mérhető. Ezt az állítást az 1. ábrával támasztották alá többen is. Bár a forrás megnevezésével problémák voltak, az ábra tartalmi eredetét sikerült kideríteni. Az ábra adatai eredetileg Kvassay (1900, 1916) munkájában tűntek fel:

„Magyarország ármentesítési munkálatainak párja – terjedelemre és fontosságra nézve – nem található. Európa legrégebben töltések közé fogott folyója a Po.

A folyónak csupán a Ticino és Panaro mellékfolyók közti szakasza tehető párhuzamba a mi ármentesítéseinkkel, mert a Ferrarán alul eső rész már a tenger befolyása alatt áll. A töltések hossza e szakaszon 525 kilométer, a védett terület 700 000 hektár.

A Po völgye után a legnagyobb ármentesítés Európában a Loire völgyében található. A Loire töltéseinek hossza 483 kilométer, a védett terület 95000 hektár.

Hollandia világhírre tett szert a folyók és tenger elleni védelmi töltéseivel, szivattyútelepekkel egybekapcsolt lecsapoló csatornahálózatával. – Hollandiának egész művelés alatti területe mintegy 2500 000 hektár, tehát sokkal kisebb, mint a Duna és a Tisza völgyében ármentesített és csatornázott terület; ennek valamivel több, mint fele van ármentesítve (mintegy 1300 000 hektár), míg a kiszárított tavak és tengerek területe 85 000 hektárt tesz ki.

Csakis Oroszországban és Amerikában vannak kiterjedésre nagyobb árterületek és mocsarak, azonban ezeknek sem ármentesítése, sem lecsapolása nem áll az intenzivitásnak azon a magas fokán, mint a mi ártereinké.

De nem csupán az képezheti büszkeségét a magyar közgazdaságnak, hogy ily nagy munkálatokat – melyek egy másik honfoglalással mérhetők össze – aránylag alig 50 év alatt, sőt ha szorosan vesszük, alig 30 év alatt végre tudott hajtani, hanem még inkább az a körülmény, hogy mindezt jóformán saját erejéből végezte. Mert habár az állam erkölcsi támogatását az érdekelt birtokosság mindig a legnagyobb fokban élvezte, sőt hellyel-közzel az anyagi segítségtől sem zárkózott el – mégis el kell ismernünk, hogy sehol ily nagyszabású munkát – az államnak kevesebb megterhelésével még nem hajtottak végre, mint minálunk.”

1. ábra. Magyarország és Európa nevezetesebb ármentesítő munkálatai (Lampl 1933)

Ezidőtájt az árvíztől mentesített terület a Duna völgyében 2 165,6 ezer k. hold (1247 383 hektár = 12 473 km²), a Tisza völgyében 4488 ezer k. hold (2 585 103 hektár = 25 851 km²) Magyarországon 6,65 millió katasztrális hold (3,83 millió ha = 38 300 km²) volt. „A társulati védtöltések hossza a Duna völgyében 2824 kilométert, a Tisza völgyében 3555 kilométert, együttvéve 6379 kilométert tesz ki.” (Kvassay 1916)

Kvassay könyvében Hollandia árvízvédelmi gátjainak hossza 1504 km-ben volt megadva. Ezeket az adatokat veszi át Lampl H. 1933-ban írt cikkében (1. ábra), valamint Trummer Á. 1938-ban a Tiszántúl öntözéséről írt könyvében. Ugyanezek az adatok szerepelnek Babos Z. és Mayer L. 1939-ben írt cikkében is. Az eltérés ezen közlemények között csupán annyi, hogy 1920 után a „csonka” Magyarországra vonatkozó adatok szerepelnek, az árvízvédelmi gátak hosszára kb. 4100 km, az árvíztől mentesített területre 4,2 millió k. hold (24200 km²), de a holland, francia és olasz adatok változatlanul maradtak. Bár a Tisza-völgyi gáthossz adatok kis mértékben emelkedtek 1932 utáni években a Dél-Borsodi nyílt ártér bevédésével és a Zagyva és Tarna töltések építésével, de a külföldi adatok sértetlenséget élveztek. Lászlóffy W. 1971-ben Lampl Hugóra hivatkozva közli a fenti adatokat elhagyva a „csonka” szót Magyarország megnevezéséből. A Vízügyi Közleményekben átrajzolva jelent meg ugyanez az ábra 1989-ben (2. ábra), majd változatlanul négy évvel később is.

2. ábra. Nagyobb európai ármentesítések összehasonlítása (Domokos 1989, Csermák-Hajós 1993)

Még 2000 után is ugyanezek az adatok jelennek meg kritikátlanul elhagyva a hivatkozást és nem törődve azzal, hogy az előző 100 évben változtak-e az adatok. Olasz kollégák elmondása alapján lehet tudni, hogy az 1951 évi Po árvíz után több mellékfolyó felső folyásánál meghosszabbították a gátakat. Ezzel nemcsak a gátak hossza, de a bevédett terület is változott. Több holland szerző írásában olvasható (például Baars, Van Kempen 2009, Boetzelaer, Schultz 2005, TAW 2000), hogy Hollandiában a gátak hossza 3700 km, amiből 700 km tengerparti védmű, 3000 km pedig árvízvédelmi gát. Ez az adat szerepel egy Hollandia vízgazdálkodásáról szóló cikkben (Csermák-Hajós 1993) is a Vízügyi Közleményekben, de mellé magyarázatként következetesen Kvassay adataiból készült ábra került (2. ábra). Feltételezhető, hogy 100 év alatt a Loire völgyi adatok is módosultak némiképp. Szembetűnőek azonban a változások például Indiában, ahol 1947-ben, az ország függetlenné válásakor 5300 km árvízvédelmi gátat tartottak nyilván. 1954-69 között mintegy 7000 kilométer gát épült (nem kis mértékben a Brahmaputra és a Koshi folyók völgyében ~3000 km). Jelenleg az árvízvédelmi gátak hossza 15675 km Indiában (4. ábra). Nem szabad régi adatokat használni, mert félrevezetőek lehetnek.

Használjunk friss adatokat, meggyőzőek azok is. Több éves munka során sikerült összegyűjteni az árvízvédelmi gátak hosszát néhány országban illetve néhány folyóvölgyben (3. és 4. ábrák). Természetes, hogy néhány országban, melynek területe többszöröse Magyarország területének, lényegesen nagyobb az árvízvédelmi gátak hossza. Azonban ha az árvízvédelmi veszélyeztetettséget például az ezer km² területre jutó gátkilométerrel jellemezzük, akkor azt mondhatjuk, hogy Magyarországnál kedvezőtlenebb helyzetben a Földön valószínűleg csak Banglades van. Teljesen más a helyzet a kontinensnyi méretű Kínával, mint az egyik ősi folyami társadalommal (1. táblázat). Kínai gátak hosszát a főfolyók mellett a 3. ábra sárga színnel jelöli.

3. ábra. Árvízvédelmi gátak hossza folyóvölgyenként

A 3. és 4. ábrához a következő megjegyzéseket kell fűzni:

Ukrajna Tisza vízgyűjtőjébe eső területén Lászlóffy (1982) szerint 453 km árvízvédelmi gát van. Az ezredforduló utáni időkre ez a hossz 684 km-re nőtt (3. ábra).
A 3. ábrán a „Kárpát-medence összes” és a „Duna-völgy Kárpát-medence” sorokban a Szerbiára és Horvátországra vonatkozó adatok becsült értékek. De így is nyilvánvaló, hogy a Kárpát-medencében az árvízvédelmi gátak hossza meghaladja a tízezer kilométert. A 3. ábra Kárpát medencére vonatkozó fontosabb adatokat (az ábrán zöld színnel jelölve) az 1. táblázat tartalmazza.
A kínai folyókra vonatkozó adatok csak a főfolyó melletti gáthosszakat jelentik a 3. ábrán. A teljes vízgyűjtőre vonatkozó gáthosszak az 1. táblázatban találhatók. Olyan bődületes méretekről van szó, hogy a 3. és 4. ábra méretarányát elnyomta volna.
Az Egyesült Államokra vonatkozó 24000 km árvízvédelmi gát csak a Corps of Engineers kezelésében lévő szövetségi gátakat jelenti (4. ábra).
A 4. ábrán összehasonlításként feltüntettük a Kínai nagy fal 6500 km-es hosszát is.

Hely	Gáthossz (km)
Tisza-völgy Ukrajnában	684
Tisza-völgy	5894
Duna-völgy Kárpát-medence[1]^,2	5008
Kárpát-medence összes[2]	10902
Tisza-völgy Mo.-on	2940
Körösök Mo.-on	840
Duna-völgy Mo.-on	1260

1. táblázat. Kárpát-medencei gáthosszak

4. ábra. Árvízvédelmi gátak hossza országonként

Kína ősi folyami társadalom, kétezer évnél hosszabb tapasztalatokkal rendelkezik a vízgazdálkodás alapjaiban, kétezer évnél régebb óta építenek, erősítenek árvízvédelmi gátakat. A kínai árvízvédelmi gátak hossza meghaladja a 200 000 km-t, de a Jangce vízgyűjtőjében lévő gátak hossza is megközelíti a 70000 km-t (2. táblázat).

Főfolyó	Gátak hossza (km)
Főfolyó	főfolyó	vízgyűjtő
Jangce	3600	69 546
Sárga-folyó	2285
Huhaibei	704	> 11 000
Songhua	1318	11 800
Yongding	400	Hai folyórendszer > 20 000
Daqing	1000
Ziya	2100
Gyöngy-folyó	4873	12 198
Összesen Kína		> 200 000

2. táblázat. Kínai gátak hossza

A kínai árvízvédelmet jellemző gigantikus hosszak láttán felmerül a kérdés arról, hogy valóban olyan nagy jelentőségű volt-e a Kárpát-medence árvízvédelmi rendszerének a létrehozása? A választ valójában már Kvassay (1900, 1916) megadta: az itt élő lakosok önerőből, mintegy 50 év alatt hajtották végre az ármentesítést, amivel egy biztonságosabb jövőt nyújtottak utódjaiknak. Erre pedig valóban büszkék lehetünk.

IRODALOM

Árvízvédelmi rendszerek fejlesztése, (1983) Vízügyi Műszaki Gazdasági Tájékoztató, 193 kötet, VÍZDOK.

Baars S., Van Kempen I. M. (2009): The Causes and Mechanisms of Historical Dike Failures in the Netherlands, E-WAter, Official Publication of the European Water Association (EWA), ISSN 1994-8549.

Babos Z - Mayer L. (1939): Az ármentesítések, belvízrendezések és lecsapolások fejlődése Magyarországon. Vízügyi Közlemények. 21. évf. 1. sz. pp. 32-91.

Brammer H. (1990): Floods in Bangladesh, II. Flood Mitigation and Environmental Aspects, The Geographical Journal, Vol. 156, No. 2 (Jul., 1990), pp. 158-165, Published by: Blackwell Publishing on behalf of The Royal Geographical Society.

Boetzelaer M., Schultz B. (2005): Historical Development of Approaches and Standards for Flood Protection along the Netherlands Part of the Rhine River, ICID 21st European Regional Conference 2005 - 15-19 May 2005 - Frankfurt (Oder) and Slubice - Germany and Poland, Integrated Land and Water Resources Management in History, ISBN 3-8334-2463-X

Csermák B., Hajós B. (1993): Hollandia vízgazdálkodási keretterve, Vízügyi Közlemények, 75. 1993/1., pp. 5-27.

Facts on Water Management in the Czech Republic, Published the Ministry of Agriculture, Prague, 2000.

Kvassay J. (1900): A Duna- és Tisza-völgyi ármentesítő társulatokra vonatkozó statistikai adatok, Pátria irodalmi vállalat és nyomdai részvénytársaság, Budapest.

Kvassay J. (1913): A vízi társulatokra vonatkozó statistikai adatok, Pallas részvénytársaság nyomdája, Budapest.

Kvassay J. (1916): A vízi társulatokra vonatkozó statisztikai adatok, 5. szám.

Lampl H. (1933): Az alföldi altalajok osztályozása és gyakorlati meghatározása a mérnök szempontjából Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Vízügyi Közlemények, 1933, pp. 63-97, ISSN 0042-7616,

Lászlóffy W. (1971): Magyarország vízborította és árvízjárta területei az ármentesítő és lecsapoló munkálatok megkezdése előtt,

Lászlóffy W. (1982): A Tisza, Akadémia kiadó, Budapest,

Technical Advisory Committee on Water Defences (TAW) (2000): Towards a new safety approach. A calculation method for probabilities of flooding. Delft, the Netherlands.

Tőry K. (1952): A Duna szabályozása, Budapest.

Trummer Á. (1938): A Tiszántúl öntözése, Budapest, Pátria nyomda.

VODA v slovanskej Republike, Vyskumny uskr vodnéno hospodárstva, Bratislava, 1996, marcius.

[1] Tisza-völgy nélkül.

[2] Becsült adat szerepel benne Horvátországra és Szerbiára.